A “NE SZERVEZZÜNK CSAPATJÁTÉKOKAT VAGY KIESŐS JÁTÉKOKAT!” részhez szeretnék hozzászólni egy most olvasott blogon:
Előfordult már, hogy egy-egy szülinap alkalmával egy gyerkőc(általában pont a szülinapos)elsírja magát egy versenyhelyzetben, mikor a saját csapata veszít. Általában ezt a szituációt mindig sikerül jól kezelnem, mert a gyerekek még elég kicsik ahhoz, hogy rájöjjenek a turpisságomra:) Nem szabad komolyan venni ezeket a játékokat, érzékeltetnünk kell, hogy ez csak játék. (nem csak szavakkal)Általában nem veszik észre a gyerekek, mikor a pontokat félreszámolom, és meglepetésszerűen a végén mindkét csapat nyerni fog…Ezt tudni kell jól levezetni és koordinálni. A kiesős játékokat is úgy irányítom, hogy senki sem sértődik meg a végén, hogy kiesett, inkább elkönyveli egy jópofa játéknak, amiben részt vehetett,mert jól érezte magát és összességében jól teljesített. (Igyekszem a kiesett gyerekeket is dicsérni, és ahelyett, hogy azt mondanám: Kiestél!, leültetem magam mellé, és megtapsolom, hogy ügyes volt eddig is. Lehetőleg ne vegyük észre a legelején, hogy hibázott, adjunk neki időt arra, hogy élvezze is azt! Több anyuka megkért már jó előre, hogy semmiképpen se rendezzek ilyen jellegű feladatokat, mert a kisfia/lánya nagyon érzékeny. Tisztában vagyok vele, hogy nem éppen a szülinapi buliján kell megtanítani, hogy hogyan küzdje le ezeket a gátakat, és hogyan tanuljon meg veszíteni, éppen ezért nem szoktam vitába szállni senkivel, ha arra kérnek, kizárom az effajta játékokat a gyerekzsúron. De egy jó tanács: Ezek a játékok fejlesztik a csapat,-és küzdőszellemet, közelebb vonzza egymáshoz a gyerekeket, és ők átélhetik ezáltal a csapatban való versengés örömeit. Érdemes többször gyakorolni testvérrel, vagy közösségben bárhol, akár a család is rendezhet kisebb-nagyobb vicces versenyeket otthon ügyelve arra, hogy a gyerekek is nyerjenek, de meg kell tanítani őket veszíteni is….